A rest leány II. rész

Mentek tovább, az ember megint úgy csinált, mintha találkozott volna valakivel, s ezért aztán nagyot köszönt a levegőnek:
- Jó napot!
- Adjon isten!
- Hát kend hova megy?
- Én biz a búcsúra.
- Hát abban a zsákban mit visz?
- Egy s mást.
- Hadd lám csak! - mondta, s avval jól rávágott a zsákra.
Az asszony meg se nyikkant, pedig nagyon fájt neki az ütés. Hát mentek tovább.
Az ember újra úgy tett, mintha találkozott volna valakivel, és hangosan köszönt:
- Jó napot!
- Adjon isten!
- Hát kend hova megy?
- Hát kend?
- Én ide ni, ebbe a faluba.
- Én biz a búcsúra.
- Mit visz abban a zsákban?
- Én egy kicsi búzát.
- Nahát, ez jó kemény - mondta, s avval jól rávágott a zsákra.
Szegény menyecske csak hallgatott a zsákban. Végre odaértek az anyjáékhoz. A fiatalember kifogta a lovat, s mondta volna még az anyósának, hogy menjen ki, ott a leánya a szekér derekában, de erőst sok vendég volt, s szégyellt előhozakodni evvel. Így hát egyedül ment be a házba enni-inni.
- Hát Kati hol van? - kérdezte az anyósa.
Nem mondott erre az ember semmit. Kiment az anyósa a szekérhez, hogy megnézze, mit hozott a veje abban a zsákban. Tapogatta a zsákot, erőst tapogatta.
- Jaj, istenem, milyen ügyes lett a lányom - kiáltotta -, még gombolyagot is hozott.
Tapogatta a lánya térdeit s a könyökét s fejét is.
A menyecske csak hallgatott a zsákban, nem mert szólni egy szót se. Hanem megvárta, hogy a vendégek elmenjenek, s akkor kibújt, bement a szín alá, s ott valami rossz kabátot magára húzott, aztán beoldalgott az oldalkamrába, kivett egy zsák guzsalycsepűt, azt felkötötte egy jó nagy guzsallyal, s biza oda beült, s csak font, s font s font.
- Édes leánykám, te most jöttél ide, ugye? - kérdezte az anyja, amikor meglátta.
- Én biza nem, hanem régebben.
- Hát mit hoztál a zsákban?
- Én voltam benne - vallotta be a lány.
- Én meg azt hittem, hogy gombolyagot hoztál - mondta az anyja.
- Jaj, édesanyám, tudja-e, hogy jártam? - kérdezte a lány, s elpanaszkodta szegény, mi történt vele.
- Látod-e, fiam, amíg leány voltál, mindig mondtam, hogy tanulj meg egy kicsit serényebben dolgozni. Hát most tedd le azt a guzsalyt, búcsú napja van, ne fonj! - mondta az anyja.
- Én biza nem teszem, amíg ezt le nem fonom - felelte a lány.
Akkor az anyjától kapott egy levél palacsintát, azt rátette a vállára, s fonás közben egyet-egyet harapott belőle, mert nem akarta evvel is elvesztegetni az időt, úgy megserényedett.
Aztán az anyja adott neki utoljára egy kicsi gúnyát, abba felöltözött s hazament, de attól fogva nem kért többé tiszta gúnyát senkitől sem.
Az urának is szőtt kenderinget, kendergatyát s annyi zsákot, lepedőt, hogy életük végéig elég legyen.
A rest asszony olyan ügyessé vált, hogy meg is gazdagodtak, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

csóré - meztelen
guzsalycsepű - fonható, rövid, durva szálú kender
guzsaly - kézirokka kerék nélkül