Az ördög meg a kanász

Egyszer a kanász kint legeltetett a gyepen. Odament az ördög, megszólította.
- Tied ez a csürhe?
- Nem. Én csak kanász vagyok mellette.
- Na, akkor fogjunk össze, menjünk el kereskedni, mert te jobban értesz a disznókhoz, mint én. Itt egy zsák pénz, induljunk a vásárba!
Rengeteg disznót vett az ördög, de a szegény kanásznak csak hét sovány, beteges malacra futotta. Amit összevásároltak, közös ólba eresztették. Másnap vakarta a fejét az ördög.
- Most hogy válogatjuk szét, hogy így egybecsuktuk őket? Én nem jegyeztem meg egyet sem.
- Én mindegyik farkán csavartam egyet - válaszolt a szegény kanász. - Amelyiknek kunkori a farka, az mind az enyém.
A kanász értette a mesterségét, tudta, hogy a kunkori farkú disznó egészséges. Így aztán gazdaggá lett, övé lett a sok disznó, az ördög pedig elszegényedett.
Aztán az ördög bevetett egy hatalmas táblát búzával. Amikor már érett a vetés, kérdezte a kanásztól:
- Válassz, melyik kell, a fölseje vagy az alja a gabonának?
- Nekem csak annyi kell, amit két kézzel a tetejéről összemarékolok.
Örült az ördög, hogy most neki marad a nagyobb rész. De csak később jött rá, hogy megint veszített. A következő évben hagymát vetettek. Most az ördög választott. Gondolta, megáll, szegény kanász, túljárok az eszeden, mert én választom a fölső részt. Úgy is tett. A hagyma szára lett az övé, a föld alatti gumó pedig a kanászé.
Az ördög tovább szegényedett, a kanásznak meg már volt egy teli zsák pénze. Haragudott nagyon az ördög.
- Ha már a pénzemet elveszítettem, gyere, verekedjünk meg! Aki győz, azé legyen a pénz!
A kanász beleegyezett. Másnap reggel az ördög a kanász viskója elé vitetett egy hatalmas vasdorongot, hogy azzal agyoncsapja, s az övé lesz a zsák pénz. Bezörgetett.
- Kelj föl, verekedjünk!
A kanásznak volt egy megvasalt végű botja. Azzal állt az ördög elé. Amíg az ördög a vasdorongot emelgette, a kanász gyorsan beverte az ördög fejét, hogy az jajgatva menekült. A kanász gazdag maradt, s még most is él, ha meg nem halt.