A hét kérdés II. rész
(népmese, Benedek Elek gyűjtése)
Még aznap kiment a szegény ember meg a ringyes-rongyos a búzaföldre, aratni kezdtek, de alig vágtak két-három kévét, azt mondja a ringyes-rongyos:
- Te csak feküdjél le, s az aratást bízd rám!
Hiszen lefeküdt a szegény ember jó szívvel, hamarosan el is szenderedett, de szendergés közben is jól hallotta, amint a ringyes-rongyos ember folyton ezt mondta: egy sarló, két sarló, egy sarló, két sarló.
Egész éjjel hallotta: egy sarló, két sarló, s hát, uram teremtőm, reggelre mind egy szálig le volt aratva az a rengeteg nagy búzatábla!
Akkor a ringyes-rongyos ember font egy nagy-nagy kötelet, olyan hosszút, hogy egy falut körülkeríthetett volna vele, ebbe a kötélbe belekötötte mind azt a sok-sok ezer kévét, fellódította a hátára, s azt mondta:
- No, most gyerünk! Vigyük haza a részünket!
Ott mentek el az uraság háza előtt, s a ringyes-rongyos bekiáltott.
- Pálinkás jó reggelt, nagyságos úr! Visszük a részünket!
De már most csak volt szegény ember a szegény ember, úgy meggazdagodott, hogy hét vármegyében sem volt több olyan gazda, mint ő. Hát ez így jól volt, ahogy volt, telt-múlt az idő, s egyszer csak azt mondja a ringyes-rongyos.
- Hallod-e gazda, kiütött a háború, el kell mennem katonának, hát vigyázz a gazdaságra. Aztán azt is megmondom, ne gondolt, hogy amíg oda leszek kifürösztesz engem ebből a jómódból, mert ha hazajövök, hét kérdést adok fel neked, s ha meg nem felelsz rájuk, kioltom az életed gyertyáját.
- Ugyan, ugyan, mit gondolsz rólam? - mondta a meggazdagodott ember.
De a ringyes-rongyos ember nem azért volt táltos, hogy át ne látott volna a gazdája lelkén.
Na jó, elment a ringyes-rongyos katonának, a gazda meg otthon maradt, élte világát, s bizony azon törte a fejét, hogyan szabaduljon meg a ringyes-rongyostól, ha majd haza kerül.
Ám aminek kezdete van, vége is szokott lenni. Vége lett a háborúnak is. Bezzeg szurkolt a meggazdagodott ember, hogy egyszer csak beállít a ringyes-rongyos. Hát egy este csakugyan kopogtat valaki az ajtón.
„No ez bizonyosan a ringyes-rongyos” - gondolja nagy ijedten a gazda, kinéz az ablakon, vajon ő-e, de bizony nem a ringyes-rongyos ember volt, hanem egy híres soktudó ember, akit jól ismert mert ott lakott a szomszéd faluban, s erre jártában szállást kért éjszakára.
Hej, hogy megörült a soktudó embernek! Mindjárt ajtó nyitott, betessékelte, megvacsoráztatta, s a vacsora közben elpanaszolta, hogy mi búja-baja van.
Azt mondta a soktudó ember:
- Egyet se búsulj! Háljunk egy szobában, s ha eljön a ringyes-rongyos, majd megfelelek én, ha hetvenhét kérdést ad is fel.
Na, lefeküdtek, elaludtak, de hajnal felé kopogtat az ablakon a ringyes-rongyos, s beszól:
- Aluszol-e gazda?
Háromszor kérdezte, egyszer sem felelt a gazda. A harmadik kérdésre azonban válaszolt a soktudó:
- Nem alszom. Mit akarsz?
- No, ha nem alszol, felelj a kérdésemre?
- Hadd hallom, kérdezz!
- Az első kérdésem, mi egy?
- Egy az Isten.
- Mi kettő?
- Lásson jól a szemed, mind a kettő!
- Mi három?
- Három ablak egy házon. Nem elég?
- Mi négy?
- Négy kerék egy szekéren.
- Mi öt?
- Öt ujj egy kézen.
- Mi hat?
- Akinek hat lánya van az nem megy a szomszédba bánatért.
- Mi hét?
- Akinek hét hája s hét szalonnája, annak elég zsíros lehet a szája.
- Hej, látom kiáltott a táltos, hogy nagyobb ördög vagy nálam!
Azzal mérgesen elszaladt, a cifra kaput úgy megrúgta, hogy összedőlt, s végig a falun minden kaput széjjelrúgott, aztán szaladt, szaladt, s meg sem állt a pokol tornácáig.
Holnap ne legyen a vendégetek!
Hétfőn hentereg | MESE TV