A két hazug legény

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Elindult, hogy hazugsággal keresse meg a kenyerét. Ment, ment, de biz nem sokáig ment, összetalálkozott egy másik legénnyel.
- Jó napot! - mondta neki.
- Jó napot! Hova mész?
- Hát én elindultam valamerre, hogy valami ingyen ennivalót keressek.
- Én is éppen oda indultam - mondta a másik. - Tudsz-e nagyot hazudni?
- Tudok. Te tudsz-e reá még nagyobbat?
- Én is tudok.
- Akkor menjünk együtt!
- Menjünk!

Elindultak vándorolni.
Hát ahogy mennek, mennek, egyezkednek, szembe jön velük egy alispán hintón.
- Jó napot, legények!
- Jó napot!
- Hol voltatok?
- Mi Pesten.
- Dehogy voltatok Pesten, most mentek arrafelé.
- Mi pedig Pesten voltunk.
- Ha ott voltatok, akkor mondjátok meg, hogy Pesten mi újság.
- Arra ne menjen, mert ott nagy az újság - mondja az egyik legény.
- Hát mi az újság?- Ott akkora madarat mutogatnak, hogy egyik szárnya Pesten s a másik Budán van.
- Menj el, te nagy hazug, hát hogy mondhatsz ilyet? Ekkora madár a világon nincs - mondta az alispán, s mert hazudott a legény, kiadta a parancsot a hajdúnak: - Hajdú, huszonötöt a fenekére!

Le is húzzák a hazug legényt, s huszonötöt rávernek a fenekére. Azt mondja a legény nagy mérgesen:
- Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak! Hogy mert engem megveretni, amikor tudom, hogy ez igaz?
Megijedt az alispán, s megkérdezi a másik legénytől.
- Igaz-e, amit mond a barátod?
- Hát azt én nem tudom, hazudnék, ha mondanám, de azt láttam, hogy akkora nagy tojást mutogatnak, hogy két vasrúddal emelgetik.
Gondolkozik az alispán. Hát azt a nagy tojást csak az a nagy madár tojhatta.
- Adok száz forintot, csak ne mondd meg senkinek, hogy megvertelek.

Oda is adta a száz forintot, s a legények mentek tovább. Nem sokáig mentek, megint találkoztak egy hajdúval, s egy hintóval, amiben ismét egy alispán ült.
- Jó napot!
- Jó napot, legények, hol voltatok?
- Mi Pesten.
- Hogy lettetek volna Pesten, mikor most mentek arrafelé?
- Mi pedig ott voltunk.
- Ha ott voltatok, akkor mondjátok meg, hogy mi újság.
- Mi újság? - mondja az egyik. - Nem is merem mondani. Meggyulladt a Duna.
- Ó, menj el, te! - hitetlenkedett az alispán. - Hát a Duna hogy gyulladt volna meg?
- Pedig meggyulladt, s szalmát hordanak bele, hogy eloltsák - bizonygatta a legény.
Azt mondja erre az alispán:
- Hajdú, huszonötöt a fenekére! - Hát abba a szent helybe rávertek huszonötöt a fenekére.
- Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak, amiért ártatlanul megvert! - kiabálta a legény.

Gondolkodik az alispán, s kérdezi a másik legényt:
- Te igaz, amit a barátod mond?
- Hát azt én nem láttam, hazudnék, ha én mondanám, hogy igaz. De azt tudom, hogy annyi a sült hal, hogy nem lehet lépni tőle.
Gondolja magában az alispán: hát akkor csakugyan meggyulladhatott a Duna, hogyha annyi sült hal van ott.
- Ne mondd meg, az istenért, senkinek, hogy megvertelek! - kérte, s adott a legénynek száz forintot.
- Dehogy mondjuk! - ígérték azok.

Mentek tovább. Hát ahogy mentek tovább, megint jött egy alispán.
- Jó napot, legények!
- Jó napot!
- Hát ti hol voltatok?
- Mi Pesten.
- Ne mondjátok, most mentek arrafelé.
- Mi pedig ott voltunk.
- Hát mi újság Pesten? Ha ott voltatok, mondjatok valamit!
- Jaj - mondta a hazug legény -, az égből egy darabocska leszakadt.
- Ó, menj el te, hát ha leszakadt volna, akkor itt is le volna szakadva. Hogy mondhatsz ilyet?
- Pedig ez az igazság - mondta a legény.
- Hajdú, huszonötöt a fenekére! - kiáltott erre az alispán.
Amikor rávertek huszonötöt, megfenyegette a legény az alispánt:
- Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak, hogy engem ártatlanul itt megveretett.
Kérdezte az alispán a másik legényt:
- Hallod-e, igaz, amit a barátod mond?
- Hát azt én nem tudom, nem akarok hazudni, én ezt nem láttam. De azt láttam, hogy egy hatalmas lajtorja van a földtől az égig odatámasztva, s azon az angyalok sírva járkálnak le s fel.

- Hát akkor igaz lehet - mondja az alispán. Adok száz forintot, csak ne mondjátok meg senkinek a verést!
Oda is adta a száz forintot a legényeknek, s azzal az alispán ment egyfelé, a két legény a háromszáz forinttal másfelé. S örvendtek, hogy három megveréssel kerestek háromszáz forintot. S még ma is élnek, ha meg nem haltak.