Apu, Anyu! Mesélj nekem!

•••

A kígyóbőr II. rész

(népmese, Benedek Elek gyűjtése)

Hej, uramteremtőm, megörvendett a király, hogy ilyen szörnyű gazdag veje akadott. Egyszeriben mondja a legkisebb leányának:
- No, leányom, készülj az esküvőre! Ma lesz a nénéid lakodalma, ma lesz a tiéd is.
Még szót sem szólhatott a kicsi királykisasszony, befogatott a király hat paripát aranyos hintóba, s úgy küldött a kígyó után. De mit gondolt, mit nem, a királykisasszony, kisurrant a palotából, s beült a hintóba: látni akarta előre, hogy milyen lesz az ő vőlegénye:
Hej, édes istenem, sírt-rítt a kicsi királykisasszony, még a fölhöz is verte magát, mikor meglátta a vőlegényét. De hiába sírt-rítt, beültették a hintóba, szépen melléje ült a kígyó, s úgy mentek vissza a király városába.
A szegény királykisasszony még le is takarta egy nagy ruhával, hogy ne lássák a vőlegényét. De hiába takarta le, mert mikor az udvarba megérkeztek, leszökött a kígyó a hintóból, úgy csúszott a királykisasszony után fel a palotába. Ott már javában állott a két idősebb királykisasszony lakodalma.
De volt nagy szörnyülködés, mikor meglátták a kígyót.
Azt mondta a király:
No, te isten csúf állatja! A szavamat meg nem másolhatom, leányomat neked adom, de itt az én palotámban nincs helyetek, pusztuljatok innét!
Kiszalad a királykisasszony nagy sírással-rívással, utána a kígyó, s amint mennek, le a grádicson, mondja a királykisasszonynak:
- Ne keseregj, szép királykisasszony, mindjárt minden jóra fordul!
Volt a király udvarában egy kicsi ház, abba bementek, s hát uramteremtőm, abban a szempillantásban a kígyóból olyan szép királyfi lett, amilyent a világ még nem látott.
Mondja a királykisasszonynak:
- No, látod-e? Nem vagyok én kígyó, csak egy vén boszorkány elvarázsolt volt, hogy kígyóbőrben járjak tizenkét esztendeig. Éppen ebben a szempillantásban telt ki a tizenkét esztendő.
Hej, örült a királykisasszony! Fel akart szaladni a palotába, hogy mondja meg az édesapjának, mi történt, hanem a királyfi azt mondta:
- Te csak maradj itt, felmegyek én!
Jól van, felmegy a királyfi a palotába, szép aranyos gúnyában. Bezzeg fogadták ott nagy örömmel. Nem ismerte senki, de úgy gondolták, hogy valami gazdag királyfi lehet.
Egyszeriben első helyre ültették, azután meg biztatták, hogy táncoljon. Hiszen nem kellett sokat biztatni, mindjárt táncra kerekedett a királyfi. Egyszerre mit gondol, mit nem, tánc közben keresztülbucskázik a fején, fehér galambbá változik, s azzal kiröppen az ablakon.
De volt nagy álmélkodás, csudálkozás! Vajon ki s mi lehetett ez a legény? Sajnálták is erősen, hogy elrepült, mert nagyon szépen táncolt. Aközben meg gondolkozik a király, gondolja, mégis lemegy a leányához s kígyó vejéhez, hadd lám, mit csinálnak?
Bemegy a kicsi házba, s hát uramteremtőm, ott ül a leánya az asztalnál, s szemben ül vele a kígyó - akarom mondani, az a királyfi, aki galamb képében kirepült volt a palotából. De bezzeg most a királynak is megjött a kedve. Vitte fel a leányát, s a vejét a palotába, s még csak most lett igazi nagy hejehuja, lakodalom. Hét nap s hét éjjel folyton-folyvást húzták a cigányok, járták a legények s a leányok. Akkor a királyfi elvitte a feleségét az ő országába. Vitte a szegény embert is a feleségével s tizenkét fiával. Nagy úr lett mindenikből. Sóra-fára nem volt többet gondjuk, s még ma is élnek, ha meg nem haltak.

Gryllus Vilmos: Sikló (Félnóta) | MESE TV