A macskamenyasszony I.

Nagyon régen élt egy gazdag ember, annak volt három fia, már jó idősek voltak a legények. Mindig hajtotta őket az apjuk, hogy menjenek már, nősüljenek, mert sehogy nem akartak nősülni.

Egyszer elment az apjuk az erdőbe, levágott három vesszőt. Hazament, odaadta a fiainak:

- No, édes fiaim, most aztán nem halaszthatjátok tovább a dolgot, meg kell nősülnötök!

- Hova menjünk, édesapám, hova menjünk lánynézőbe?

- Amerre a vessző hajlik.

Odaadta az első vesszőt a legidősebb legény kezébe, hogy sufrantson vele. Sufrantott a legény, aztán amerre hajlott a vessző, arra kellett neki mennie, arra volt az útja.

El is indult a legény. Jó messzire elért, vagy három falun keresztülment, erdőn-mezőn csatangolt, mikor beért egy kis faluba. Ott állt egy asszony a kapuban. Odaköszönt neki.

- Jó reggelt, kedves néném!

- Jó reggelt, kedves fiam! Hová mégy erre?

- Jaj, néném, nagy járatban vagyok én, menyasszonyt keresek, mert apámnak az a kívánsága, hogy ebből a faluból vigyek neki menyasszonyt. Javasoljon nekem valami jó lányt!

- Édes fiam, ne menj te sehová, gyere be hozzám, van énnekem három lányom, a háromból választhatsz.

A legény megörült, hogy olyan hamar menyasszonyra akadt. Bement a házba, ott bent dolgozgatott a három lány, kiválasztotta közülük a legtakarosabbat. Nohát, ez lesz neki a menyasszonya.

- No de - mondja a legény - édesapámnak az a kérése, hogy valami jegyet vigyek haza, vagy zsebkendőt, vagy bokrétát, hogy elhiggyék, tényleg voltam a lányoknál.

- Ezen ne múljon - mondta az anyjuk.

Hozzáfogtak, varrtak mindjárt zsebkendőt, még a nevét is belevarrták a lánynak.

Elindult a legény hazafelé, szerencsésen meg is érkezett.

- No, édesapám, van már menyasszonyom!

- Van? Majd elhiszem, ha mutatsz valami jegyet is róla. Hoztál-e valamit?

- Hoztam bizony!

Az asztalra terítette a szép zsebkendőt.

- Itt van. Nagyon szép zsebkendőt kaptam a menyasszonytól, még a neve is bele van hímezve.

Most a másik legényre került a sor, annak is odaadta az apja a vesszőt.

- No, most már te is sufrantsál!

Annak másfelé hajlott a vessző, mikor sufrantott.

- No, te meg ezen az úton indulj!

Három hegyen meg három erdőn kellett a legénynek keresztülmennie. Utána egy faluba ért, ahol egy asszony húzta a kútból a vizet.

- Jó napot, kedves néném!

- Jó napot! Hol jársz erre?

- Jaj, néném, javasoljon nekem valami jó lányt, mert nősülnöm kell, az apám nem engedi, hogy tovább legénykedjem. A legöregebb bátyám már szerzett menyasszonyt, most én vagyok a soron.

- No, nem is kell messze menned, mert van nekem egy lányom. Gyere be, nézd meg, jó lesz-e neked!

Bement a legény egy szóra, megtetszett neki a lány, meg is kérte a kezét.

- No de a bátyám varrott zsebkendőt vitt haza a menyasszonyától, nekem is adjanak, mert apám nem hiszi el, hogy lánynézőben voltam.

- Semmi baj, egykettőre készen lesz.

Kivarrták a zsebkendőt, összehajtogatták, a legény zsebébe tették. Elindult a legény büszkén haza.

Otthon megmutatta az apjának, milyen szép zsebkendőt kapott a menyasszonyától.

No, a harmadik legényre került a sor, az volt a legfiatalabb. Az nagyon búslakodott, hogy hova legyen egyedül. A két bátyjának már van menyasszonya, mit mond az apja, ha ő nem talál.

(folytatjuk)