A mostahalány meg az édesleány

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy öregasszony. Annak két lánya, az egyik édes, a másik mostoha volt. A mostoha elment szolgálni. Útközben egy kemencére lelt. Azt mondja a kemence:

- Takarítsál ki, te leány, és ha majd visszafelé jössz, friss kenyeret adok neked!

A lány kitakarította. Tovább indult, majd egy kútra lelt. Azt mondja a kút:

- Takarítsál ki, te leány, és ha visszafelé jössz, friss vizet adok neked!

A lány azt is kitakarította. Tovább indult szolgálatot keresni. Útközben egy szőlőbokorra lelt. Azt mondja a szőlő:

- Tisztítsál meg, te leány, és ha visszafelé jössz, jó érett szőlőt adok neked!

A lány azt is megtisztította. Ment, mendegélt, míg Nagypénteken gazdát talált magának, s elkezdett szolgálni. Azt mondja neki a gazdasszony, míg ő a templomban a misén lesz, etesse meg az állatokat. Az állatok farkasok, kígyók, békák, gyíkok voltak. És még azt is mondta, takarítsa ki a három szobát, de a negyedikbe be ne menjen. A leány szót fogadott. Mikor a templomból hazajött az asszony, örült, hogy mindent rendben talált. Azt mondta:

- Itt vannak ezek a ládák, amelyik tetszik, vedd el!

A lány a kisebbik ládát vette el, s megindult hazafelé. Útközben elért a szőlőbokorhoz, és a szőlő így szólt hozzá:

- Jó tett helyébe jót várj! - és leszakított egy jó érett fürtöt, s odaadta a lánynak.

A lány megköszönte, és ment tovább. Ahogy ment és a kúthoz ért, a kút így szólt hozzá:

- Jó tett helyébe jót várj!

A kút jó friss vizet adott neki. Megköszönte, és ment tovább.

Ment, ment míg a kemencéhez ért. Megszólítja a kemence:

- Jó tett helyébe jót várj!

Akkor a kemence friss kenyeret adott neki. Megköszönte, elindult, s mikor hazaért, kinyitotta a ládát. Látja ám, hogy hosszú szoknya, széles, hosszú öv, ing és katrinca van abban. Meglátta az öregasszony édeslánya, azt mondja, elmegy szolgálni ő is. Útközben megszólította a kemence:

- Takarítsál ki, te leány, és ha majd visszafelé jössz, friss kenyeret adok neked.

Erre a lány azt felelte:

- Dehogy hajladozok érted! Nem takarítalak ki!

Azzal ment tovább. A kút is megszólította:

- Takarítsál ki, te leány! Ha visszafelé jössz, friss vizet adok neked.

- Hogy összevizezzem magam? Dehogy takarítalak!

Azzal ment tovább. Megszólította a szőlő:

- Tisztítsál meg, te leány, tele vagyok burjánnal! Ha majd visszafelé jössz, jó érett szőlőt adok neked.

- Én hajladozzak? Én vágjam ki a burjánt? Dehogy vágom!

Ment tovább, míg Nagypénteken gazdát nem talált magának, s elkezdett szolgálni. Azt mondja neki a gazdasszony, míg ő a templomban a misén lesz, etesse meg az állatokat, takarítsa ki a három szobát, de a negyedikbe be ne menjen.

Nem hallgatott a szavára a lány, nem etette meg az állatokat, nem takarította ki a szobákat, de benézett a negyedikbe, ahol ládák voltak. Az állatok nagyon ordibáltak, mikor az asszony hazajött, s nem volt kitakarítva semmi. Azt mondja:

- Amelyik láda tetszik, vedd el, s eridj haza!

A lány elvette a legnagyobb ládát, és elindult hazafelé. Útközben megéhezett, és szőlőt akart szakasztani, de a szőlő mindig elhajlott. Hát ment tovább. Odaért a kúthoz, nagyon megszomjazott, de ahogy inni akart, a víz leapadt, pocsolya lett belőle. Ment, ment, a kemencéhez ért, friss kenyeret szeretett volna enni, de a parázs megégette a kezét. Hazaért, kinyitotta a ládát. Látja ám, hogy kígyó, béka, egér van benne. Jól megjárta! Itt a vége, fuss el véle, Szent Péter elébe.