A pletykás asszony I. rész

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember s egy asszony. De az asszony olyan asszony volt, hogy a kicsiből szeretett nagyot csinálni. Jókat hazudott. Az ura szidta is ezért eleget.

- Asszony, asszony, már megint miket beszélsz! - De az letagadta volna még az istent is az égről, hogy ő nem hazudott, nem mondott ilyent meg olyant. Gondolta magában az ura, megállj, mert egyszer kipróbállak.

Úgy is történt. Egy reggel az ember csak húzódozik, húzódozik, s nem akar felkelni.

Azt mondja neki a felesége:

- Keljen fel, na! Meddig kotol még ott az ágyban?

- Jaj, asszony! - sopánkodik az ura - Nem akarok felkelni.

- Hát ugyan biza mért?

- Nem mondom meg neked.

- De mondja csak, mért nem akar felkelni.

- Jobb, ha hallgatok! Úgyis futsz, s azon nyomban elmondod másnak - így az ember.

- Én, itt törjön ki a nyavalya! Száradjon el a nyelvem, ha én egy szót szólok valakinek! Nem szólok én semmit, csak mondja! - bizonykodik az asszony.

- Hát hajolj ide közelebb!

Az asszony odahajolt, odadugta a fülét.

- Hallod-e, mi történt velem! - kezdi az ember.

- Ugyan biza miféle?

- Eh, jobb, ha nem mondom meg, mert ha megmondom, abban a szent minutumban elmondod.

- Nem mondom én, itt üssön meg a guta! - esküdözött az asszony. A jóisten tudja, miket nem mondott még magára a nagy fogadkozásban.

- Hát jól van - mondja megint az ember -, gyere, hajolj ide, nehogy valaki meghallja! Nem akarok a falu szájára kerülni. Nézz csak ide, mi történt velem! Az éjjel tojtam egy tojást.

- Ugyan, menjen már! - nevetett az asszony.

Erre kihúzott az ember egy tojást a dunyha alól, amit azelőtt egy pár perccel dugott oda. De csak ki akarta próbálni a feleségét.

- Jaj, mutassa csak, milyen tojást? Tisztára olyan, mint egy tyúktojás! - álmélkodik a felesége.

- Olyan hát, csak egy kicsit hosszabbacska.

Forgatja az asszony a tojást, nézegeti.

- Jaj - azt mondja -, most jut eszembe, el kell futnom a kútra vízért.

Persze nem kellett a víz, csak azért ment el, hogy valakinek elmondhassa, mi történt az urával. Kapta is a vizesvödröt, s elfutott a közös kútra. S ahogy ott a vizet meríti, hát odajön a szomszédból a menyecske. Megszólítja őt az asszony:

- Hallod-e, Rózsi, hogy járt a sógorod! - Mert az asszony férje a menyecske sógora volt.

- Ugyan biza, hogy?

- Megtudhatod, de nehogy elmondd valakinek!

- Nem mondom én - fogadkozik a menyecske -, nem szólok egy szót se.

- Mégse mondom meg neked, mert tudom, milyen vagy azon nyomban elmondod.

- Nem mondom én - erősködik Rózsi -, itt törjön ki a nyavalya, ha én elmondom!

- Hát - mondja végre az asszony -, hallod-e, sógorod az éjen megtojott két tojást.

- Csak nem?

- Abbiza meg. Itt üssön meg a guta, hogyha nem kettőt tojott!

(folytatjuk)