A soknevű királyfi II. rész

Megijed a királykisasszony, nagyot sikolt:

- Jaj, ki vagy, mit akarsz?!

- Túrós Rétes a nevem, felséges királykisasszony, meg ne ijedjen tőlem.

- Túrós Rétes! No, még ilyen nevet sem ettem világ életemben! - mondta a királykisasszony, s olyan lelkiből kacagott, hogy csengett belé a palota. - Hát mért jöttél, Túrós Rétes? - kérdezte a királykisasszony, mikor jól kikacagta magát.

- Nézz meg jól, királykisasszony, nem ismersz meg?

Hej de még csak most sikoltott nagyot a királykisasszony!

- Jaj, hogy mertél ide jönni! Vége az életednek s az enyémnek is, ha megtudja az apám!

No de mit csináljon? Nem volt szíve, hogy elkergesse a királyfit, ott is maradt az estig, beszélgettek édesen, kedvesen s tanakodtak, hogy mit lehetne a király szívét megfordítani.

Este aztán elbúcsúzott a királyfi, ott hált a konyhán, de sem neki, sem a királykisasszonynak egész éjjel nem jött álom a szemére. Reggel megy be a királyné a leányához, látja, hogy milyen halovány az arca, összecsapja a kezét.

- Jaj, lelkem, leányom, mi bajod esett?!

Mondta a királykisasszony:

- Nem esett nekem semmi bajom, édesanyám, csak nem tudtam aludni a Túrós Rétes miatt.

Ezalatt a királyfi bement a királyhoz, s ajánlotta magát, hogy csak fogadja fel udvari borbélynak, mert ő úgy beretvál, ahogy még borbély nem beretvált, amióta áll a világ.

- Hogy hívnak? - kérdezte a király.

- Ilyesvalaminek - felelt a királyfi.

- No, Ilyesvalami, hát nyírd le a hajamat, s beretválj meg!

Ha megtetszik a munkád, úri dolgod lesz az én udvaromban.

Leül a király, a királyfi meg hajnyírásnak lát, de csak féloldalt vágta le a haját, s beretválni is csak féloldalt borotválta meg. Aztán se szó, se beszéd, lecsapta az ollót meg a beretvát, kiugrott az ajtón. Felszökik a király, szalad a tükörnek, nézi magát, s nagyot ordít, szörnyű éktelen volt a feje.

- Megállj, gazember, megállj! - ordított a király, s szalad szobáról szobára. Először is a lányával találkozott.

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Jaj, nem láttam én semmit, nem is látok a szememmel, egész éjjel nem tudtam aludni Túrós Rétes miatt.

Szalad a király a konyhára.

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Nem láttam, felséges királyom, de Macska éppen most szaladott el.

- Megbolondultak ezek? Mind félrebeszélnek!

Szalad le a harmadik kapushoz.

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Ilyesvalamit nem, de most futott erre Négyhételőtt.

- Bolond! - ordított a király, s nagyot ütött a kapusra.

Szalad a második kapushoz:

- Nem láttad Ilyesvalamit?

- Bizony láttam, felséges királyom, éppen most futott az első kapu felé.

- No, végre hallok okos beszédet is!

Szalad az első kapushoz. Az ott fetrengett a kapu előtt, s nagyokat nyögött. A királyfi vágta földhöz, mert nem akarta kiereszteni.

- Láttad Ilyesvalamit?

- Nem láttam, felséges királyom.

- Hát mért fekszel a sárban?

- Mert a Pálinka levert a lábamról.

- Ej, szedtevedte gazembere, hát te annyi pálinkát iszol, hogy lever a lábadról?!

Cudarul elpáholta a kapust, s visszaszaladt a palotába. Ott aztán lassanként kitudódott, hogy a királyfi volt az ármányos borbély. Na, mit tehetett a király. Gondolta, még erősebben csúffá teszi a királyfi, inkább neki adja a leányát. Egyszeriben üzentek, csak jöjjön bátorsággal, neki adják a királykisasszonyt. De jött is a királyfi mindjárt, s még aznap megtartották a lakodalmat.

Holnap legyen a vendégetek a soknevű királyfi!