A tökváros II. rész

Megszólalt a leány:
- No, hallod-e, nem hittem volna, hogy ennyi kitelik egy legénytől! Hanem most már tudd meg, hogy én elátkozott királyleány vagyok, s ha el akarsz vinni magaddal, ne induljunk este előtt, mert ezer szem őriz engem!
Jól van, estére kerekednek, elindulnak. Úgy kiértek a városból, hogy egy lélek sem vette őket észre. Másnap virradatra elérnek egy kúthoz.
Azt mondja a legény:
- Hallod-e, maradj veszteg itt, én addig elmegyek szekérért, s aztán azon hazaviszlek téged!

Elmegy a legény, a leány ott marad. Hát, amint a kút szélén üldögélt, a háta mögé lopódzik egy vén cigányasszony, a kútba taszítja a leányt, s felöltözik az ő szép gúnyájába! Mikor a legényt visszafelé jönni látta, már messziről kiáltott neki:
- Gyere, gyere, annyi ideje várlak, hogy megfeketedtem!
A szegény legény úgy elámult a leány nagy változásán, hogy szinte sóbálvánnyá változott. Elakadt a szava, egy szót sem tudott kinyögni nagy ijedségében. Letérdepelt a kút kávájához, inni akar, hogy egy kissé magához térjen. De csak odakiált nagy ijedten a cigányasszony:
- Jaj, ne igyál, te szerencsétlen, mert nem jó ez a víz!

Hanem amint a víz fölé hajlott a legény, a kútban egy gyönyörű szép tulipánt pillantott meg, leszakasztotta, a zsebébe tette, s mikor hazaértek, eldugta az almáriumba:
No, vasárnapra ébredve, beharangoznak a templomba. Búsult a szegény legény, hogy majd felhányta a szívbéli búbánat. Hogy vigye ő ezt a rusnya fekete asszonyt a templomba? Kikacagja az egész falu népe! De a cigányasszony nem hagyott neki békét, még a laskatésztát is otthagyta gyúratlan az asztalon, s elmentek a templomba. Azalatt pedig, míg ők a templomban voltak, a tulipánból kibújt a szép fehérnép, odament az asztalhoz, meggyúrta a laskát, meg is főzte, s aztán ismét visszament az almáriumba.
- No látod - mondta a cigányasszony, mikor visszaértek a templomból -, nem akartál a templomba vinni, ott is voltam, s a laska is elkészült!

A szegény ember csak a fejét rázta, nem tetszett a dolog neki. „Teremtő istenem, de megvertél - gondolta magában -, hogy így átváltoztattad boszorkánynak azt a szép leányt!"
Eltelik a nap, beesteledik, lefekszenek. Éjfélkor a nyakába borul valaki a szegény embernek. Fölnyitja a szemét, megnézi, hát lelkem istenem, az a szépséges szép leány, akit a tökvárosból hozott! Sírva panaszolta el, hogy milyen istentelenséget csinált vele az a rusnya cigányasszony.

- Bújj ki, boszorkány, az ágyból! - kiáltotta a szegény ember, s azzal úgy kiteremtette a házból, hogy abban a minutumban kifutott belőle a boszorkány lelke.
Másnap aztán olyan vendégséget csaptak, hogy hét országra szólt. Tál, tányér, cinegecubák, bolhaláb elég volt, étel, ital kevés volt, istenes ember volt, ki egy csepp levet kapott! Én kaptam egy cseppet, s azt is a Tót Mihály fejére loccsintottam. Aki nem hiszi, nézze meg őkelmének a holdvilágfejét!