Ancsurka III. rész

Meghallották a lányok, hogy a király nagyon elégedett a testvérükkel.
Azt mondja az egyik:
- Hallod-e, a király most már csakugyan el akarja venni feleségül Ancsurkát.
- Nem lehet még, még el kell küldeni, még van a vénasszonynak egy boltbeli lánya, azt el kell hozni.
Bement Erzsi a királyhoz, s mondja:
- Király őfelsége, a vén boszorkánynak van egy boltbeli lánya is, azt is el tudja Ancsurka hozni.
A király felhívatta a lányt.
- Ancsurka, azt mondják a nénéid, te olyan lány vagy, hogy van annak a vén boszorkánynak egy boltbeli lánya, azt nekem elhozod. Aztán már csakugyan elveszlek feleségül, nem küldelek el semmiért se többet.
- Majd megpróbálom! Hanem tessék adni tizenkét szalonnácskát!
- No jó, itt a tizenkét szalonnácska!
Elindult azután Ancsurka. Ment, mendegélt. A tengeren átért. Ment mérföldeket, akkor már megtudta a kiskutya, hogy jön, szalad eléje.
- Megállj, Ancsurka, megmondalak ám most már öreganyámnak!
- Ne mondj meg, kiskutyám, adok én két szalonnácskát!
- Adjál hát!
Adott, s ment be egyenest a szobába. Épp ott volt a boltbeli lány meg az öregasszony. Ancsurka megkapta a lány derekát, húzta kifelé. A boltbeli lány elsivalkodta magát. Ketten megfogták Ancsurkát, beletették egy zsákba.
- Megállj, átkozott Ancsurka, kezembe kerültél. No, most már életed végéig nekem szolgálsz. Ezzel a zsákot Ancsurkástul a ház elé hajította.
A kiskutya odamegy.
- No, Ancsurka, ugye addig-addig jártál, hogy egyszer csak megfogott öreganyám.
- Jaj, kiskutyám, adok még négy szalonnácskát, csak nyisd ki a zsák száját!
- Adjál hát!
És addig kaparászta a kiskutya a zsák száját, hogy kioldotta valahogy, kibújt belőle Ancsurka.
- No, kiskutyám, majd belekötözöm a zsákba a szalonnácskát. Eredj bele, és edd meg!
Belebújt a kiskutya a zsákba, ette a szalonnácskát. Ancsurka meg bekötötte a száját, és bement a szobába. Látta, hogy a boltbeli lány éppen egyedül üldögél. Fölkapta, és ment vele. Az meg sivalkodott.
Az öregasszony meghallotta boltbeli lány jajgatását, és elkezdett szaladni kifelé a kamrából. Ancsurka most nem törődött vele semmit. Csak ment a zsákmányával. Mikor már a tengeren túl volt, az öregasszony akkor toppant a szobába. Mondja ám a kiskutya:
- Öreganyám! Itt volt ám Ancsurka!
- Látom, hogy itt volt, mit csináltál?
- Bekötött a zsákba!
Nagyon megharagudott a kiskutyára, megverte és torkaszakadtából kiabált:
- Megállj, átkozott Ancsurka! Elvitted a tengervágó vesszőmet, elvitted a tengervágó cipellőmet, elvitted három fej aranykáposztámat, elvitted a boltbeli lányomat. Átkozott légy egész életedre!
Ancsurka hazaért a királyi palotába, mondja aztán a királynak, hogy itt van, amit kívánt, elhozta.
- Derék lány vagy Ancsurka! Most már nem törődöm semmivel, soha nem küldelek sehova, mert tudom, hogy a testvéreid csak irigységből tették veled ezeket a próbákat, hogy téged elemésszenek.
A testvéreket elzavarta a szolgálatból. A boszorkány lányát is vihették magukkal.
Ancsurkát elvette, hét országra szóló lakodalmat csaptak. Hét nap, hét éjjel tartott a vigadalom. Tökbe köptek, annál mécseltek. Boldogok lettek nagyon.

boltbeli: olyan szép, hogy kirakatba való