Az elátkozott kastély I. rész

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy szegény asszony, s annak volt egy leánya.
Szegények voltak erőst, nem volt semmijük a világon, csak egy rossz kalyibájuk, s abban laktak ketten.
Egyszer csak beteg lett az öregasszony. Odahívta magához a leánykát, s azt mondta neki:
- Nézd csak, édes leánykám, én úgy érzem, hogy meghalok. Nincsen semmim se, amit reád hagyhatok, menj el szolgálni, s élj úgy, ahogy tudsz.
Az öregasszony behunyta a szemét, s meghalt.
Eltemette a falu, mert a leánynak még annyija se volt, amiből eltemettesse. A leánynak volt egy rongypokróca, azt magához vette, a kalyibából kibújt s elindult, hogy ország-világot járjon. Házról házra járt kéregetni, az egyikbe be, a másikból ki, de biza sehol se adtak neki semmit se.
- Nézd csak, édes leánykám, elég erős vagy, dolgozz! Nekünk is csak úgy van, ha dolgozunk! - mondták neki mindenütt.
Igen, de biz a leány erőst rest volt. Nem akart sehova se elmenni szolgálni, hanem inkább étlen ült, mint hogy dolgozzon.
A nyár még csak eltelt valahogy. Egyik kertben is meghúzódott, s lopott hol ezt, hol azt, a másikban is meghúzódott. De, amikor megjött az ősz, az idő hidegre fordult, s ő az egyik pajtából a másikba bújdosott.
Ahogy így bújdosott, beért egy erőst nagy városba. S abban a városban hallja, hogy doboltat a király. Azt doboltatta: közhírré tétetik, hogy a királynak van egy nagy-nagy kastélya eladó. Régen nem lakja azt a kastélyt, s annak adja el, aki egy percig se alkuszik, hanem amennyit a király kér, azt abba a szent helybe megadja.
Gondolta magában a leány: „Meg kéne venni azt a kastélyt. De miből vehetném meg? Azt hazudom a királynak, hogy van pénzem. Nem alkuszom én semmit se, hanem amennyit kér, én megígérem, s megmondom neki, hogy ekkorra meg akkorra megadom.”
Úgy is lett. Elment a királyhoz, s jelentkezett, hogy ő megveszi a kastélyt, azt a gyönyörű szép palotát.
- Na - mondta a király -, itt a kezem, lányom, csapjál bele! Ezen a kastélyon 365 ablak van, s ötvenkét ajtó. Ahány nap van az évben, annyi ablaka van a palotának, s ahány hét van, annyi az ajtók száma, s ahány hónap van, annyi szoba van benne. De annyi pénzt is kérek, háromszázhatvanöt krajcárt. S ha meg tudod adni, s nem alkuszol, akkor a tiéd a kastély.
A leány belecsapott a király tenyerébe, s azt mondta:
- Felséges királyom, nem alkuszom. Megadom, csak egy kicsi baj van. Most nincsen pénzem, mert sok adósom van, ha megadják, akkor felségednek én is megadom, csak szabjon ki egy határidőt, hogy mikorra kell megadni.
- Hát nézd csak, édes leánykám! Háromszázhatvanöt nap múlva.
A király pedig odaadta a kulcsokat a leánynak. A leány elindult szépen a pokrócával, bement a palotába, és megnézte az egyik szobát, a másik szobát is, s mind a tizenkettőt végigjárta.
- Na - mondta -, ülhetek itt egyedül! - Mert elment a király s a kísérete, amire megkötötték az egyezséget. A leány bezárta az ajtót, s a pokrócának felét letette a földre, reáfeküdt, a másik felével pedig betakaródzott.
Hát egyszer csak, amikor elaludna, az ajtón kívülről valami macskanyávogást, aztán meg kaparászást hallott.
„Na, szegény macska, te is olyan árva vagy, mint én - gondolta magában -, kizártak.”
Felkelt hamar, kinyitotta az ajtót, s beeresztette a macskát. Hát akkora nagy fekete macskát, mint amilyen az volt, a leány még sose látott.
- Gyere ide, ni! Bújj mellém, egy kicsit dorombolj nekem, legalább nem leszek egyedül! - mondta a leány.
S a macska oda is feküdt a leány mellé, odabújt, s olyan szépen dorombolt, hogy a leány elaludt.
Egyszer úgy hajnal felé felébredt a leány, s hát a macska sehol sincs. Nézi a kulcsot, az ott van a feje alatt, az ajtó bezárva, az ablakok bezárva, s a macska sehol sincs.
- Jé te! - csodálkozott. - Hát ez hogy tudott kimenni?
Egész nap a kertben járkált. A gyümölcsfák között nagy veteményeskert is volt, s amit ott talált, abból evett s jóllakott. Nem búslakodott, jól ment a sora. Nem kellett dolgoznia, mégis palotában lakott. Eljött megint az este, s a leány megint lefeküdt. De alig feküdt le, újra jött a nagy macska. Nyávogott s bekéredzkedett.

(folytatjuk)