Apu, Anyu! Mesélj nekem!

•••

Erős Matyi meg az ördög barázdája II. rész

(székely népmese)

- Ó, hát minek sírnak? - azt mondja. - Már ki nem állhatom ezt a szomorú házat, hogy itt örökké sírnak s búsulnak.
- Jaj, édes fiam, hogyne sírnánk! Már elmondjuk neked, már elég nagy vagy ahhoz, megérted, milyen erősen nagy a mi bánatunk. Sze volt neked még két testvérkéd: egy gyönyörűséges szép leány, s egy szép fiú. S úgy elmentek szegények, hogy sose jöttek vissza. Nem tudjuk, mi lett velek, mintha a föld nyelte volna el, egy barázdán valamerre elmentek.
- Na, nem baj, mert elmenyek én, megkeresem őket, édesanyám, ha addig élek is.
- De sír az anyja, hogy:
- Bár te ne menj el, s nekem egy sem lesz akkor, bár te ne menjél el!
De nem volt marasztása a fiúnak, elment. S béérkezett ő is a barázda útján a rengeteg erdőbe, le a sok lépcsőn, egykettőre odament. De ő nem félt. Mikor leérkezett, azt mondják neki az ördögfiókák:
- Na tessék, tessék béfáradni az ebédlőbe. Mer itt aki beérkezik, legelébb kell ebédeljen.
- Má ha éhes, akkor igen, de ha nem, akkor nem!
- Hát - azt mondja - itt nemet nem lehet mondani! Itt mindenre csak igent. - Vagy - azt mondja - szíjjá leszel korcolva, fel leszel darabolva!
- Még akkor is úgy csinálok, ahogy én akarok, ha földaraboltok is!
Hű, reánéz az ördögfióka. - Az apját - mondja -, hogy hát milyen merész keletkezett ide!
- Nini, né, mit mond! Hogy milyen felvágós!
- Hohó - azt mondja -, megcsendesül ő mindjárt, csak megegye a három kosfejet!
Mindjárt erőszakolja az ördög, hogy azonnal fogjon neki az ebédnek. De ő aztán nem, mert ő nem éhes!
- Meg osztán megvallom, hogy itt nálatok nem is ebédelek soha. Hanem azért jöttem, add vissza a testvéreimet!
Haj, nagyot kacag az ördög, majd kipukkant, olyan kacagott.
- Hahó, a testvéreidet? Haj, te is itt maradsz velünk, nemhogy azokat kiadjam!
- Na, ezt szeretném látni! - azt mondja.
Akkor aztán erre-arra: birkózzanak meg. Hát Erős Matyi amilyen kicsi volt, éppen olyan erős volt. Felkapta az ördöget, úgy vágta egy vaskerítésbe, hogy az csak nyegett beléje. Akkor kivette hamar az oldalárul a kardot, mert szómat össze ne keverjem, egy karddal indult el. No, alaposan elpáholta vele az ördög irhákát!
Bezzeg az ördögfióka elfutott. Nem még állott szembe vele, ha már látta, hogy az apjának így ellátta a baját. Aztán felkutatott ott minden világos szobát, sötét szobát, mindent, amíg megkapta a testvéreit.
Na, hát egymást nem ismerték, de már beszéd által mindjárt megtudták egymást, hogy ők testvérek.
- Na, gyertek, testvéreim - azt mondja -, vigyelek haza. Ó, be sokat siratott szegény anyám benneteket!
- Jaj, mit beszélsz, haza? Hát innét haza nem lehet menni! Csak kéne nekünk, hogy kilépjünk a lépcsőn, menten meghalunk. Az ördög véget szakaszt nekünk!
- Ne félj - azt mondja -, mer vége van nekije!
Úgy osztán elhozta a két testvérit, s hazavitte. Bántódás nélkül kijutottak az ördög komédiái közül, osztán hazaérkeztek.
Na, lett nagy öröm, éltek nagy boldogan. Még most is élnek, ha meg nem hóttak.

Pintyőke és a Hóember - Pintyőke rajzfilmsorozat | MESE TV