Rózsavölgyi ládikója II. rész

Elővette sípját, belefújt, és háromszáz egeret varázsolt elő.
- Azonnal induljatok Hogyishívjákország királyához, és szórakoztassátok egy kicsit! - adta ki az utasítást a kis állatoknak.
Azok útnak eredtek, s hamarosan a király palotájában voltak. Valamennyien bemásztak a szobájába, és ellepték az ágyát. Képzelhető, hogy megijedt a király, amikor arra ébredt, hogy háromszáz egér futkos körülötte. Bizony majdnem szörnyethalt ijedtében a mindenható ember. Nem is mert az ágyában maradni, kiugrott, és a szekrény tetejére menekült a sok egér elől. Onnan kiabált torkaszakadtából:
- Segítség! Megesznek az egerek!
Főemberének kiadta az utasítást, hogy katonáit azonnal rendelje vissza, és szabadítsák meg a sok egértől királyukat. A főember lóhalálában sietett a katonákért, és hozta vissza őket az egerek elpusztítására. Rózsavölgyi tudta, mi történik a királynál: eltüntette mind az egereket, így mire a katonák visszaérkeztek, egyetlenegyet sem találtak a királyi szobában. Haragudtak is nagyon, mert most azt a parancsot kapták, hogy induljanak Rózsavölgyi elfogására. Bosszúsan teljesítették a parancsot, és elindultak Bárnevolna város felé.
Rózsavölgyi még nem elégelte meg a király bosszantását. Megint belefújt a sípjába, most meg háromszáz boszorkányt küldött a királyra. Lett is nagy ijedelem a háromszáz boszorkány láttán. A király még a bőréből is majd kibújt félelmében. Gyorsan visszahívatta katonáit, hogy szabadítsák meg a veszedelemtől. A katonák már majdnem ostrom alá vették Bárnevolna városát, amikor utolérte őket a főember a király parancsával. Mire visszaértek, Rózsavölgyi eltüntette a boszorkányokat, és gyönyörű leányokat varázsolt helyettük.
A katonák így háromszáz gyönyörű szép leányt találtak a boszorkányok helyett. Nem haragudtak a visszarendelésért, mert lehetett ott király, főember, nem törődtek ők senkivel, csak a leányokkal. Választott is mindegyik magának azonnal párt, mind megházasodtak.
A király ekkor összehívta tanácsosait.
- Mit tegyek, hogy megszabaduljak a varázslatoktól? - kérdezte őket.
A tanácsosok azt javasolták, hirdesse ki az egész országban, hogy ha magától jelentkezik az a legény, aki így tud varázsolni, nem lesz bántódása, sőt a király neki adja leányát és fél királyságát. A királynak nem tetszett a tanács, de félt, hogy Rózsavölgyi tovább csinálja vele a varázslatokat, hát kénytelen-kelletlen kihirdette:
„Hogyishívjákország királya tudtul adja mindenkinek, hogy barátsággal várja udvarába azt a legényt, aki a királlyal történt varázslatos dolgokat meg tudja magyarázni. Az illetőnek nem lesz semmi bántódása, sőt megkapja a királyleányt és vele a fél királyságot!”
Jelentkeztek sokan, de senki sem tudta megmagyarázni a csodálatos dolgokat, míg végül egy napon beállított Rózsavölgyi a királyi udvarba.
- Én volnék, felséges király, akit hívatott. - mondta fiú. - Hívásra bármikor megjelenek, de parancsra sehová sem megyek.
- Azt már sokan mondták, hogy ők varázslók, de mind csak a leányomat és a fél királyságomat, akarta. Bizonyítsd be, hogy te vagy az igazi.
- Jól van, te akartad! - felelte a fiú, és belefújt sípjába.
Hát rohant a király háromszáz katonája, s keservesen panaszolták, hogy a szép fiatal feleségük csúf öregasszonnyá változott. Követelték a királytól: azonnal vigye háborúba őket. Inkább mennek világba, mint sem hogy csúf, házsártos feleségükkel éljenek egy fedél alatt.
- Menjetek csak haza! - nyugtatta a katonákat Rózsavölgyi. - Felséges királyotok bizonyságot kért tőlem, azért történt mindez.
Belefújt furulyájába, a katonák meg hazamentek, és tényleg mindegyiket a régi szép felesége várta.
A király látta, hogy ez az a legény, aki olyan sok bosszúságot okozott neki. Félt , hogy újabb meglepetések várnak rá, nem kért hát újabb bizonyságot, hanem behívatta a leányát, és így szólt hozzá:
- Lányom, odaígértelek ennek a legénynek, akarsz-e a felesége lenni?
- Boldogan apám! - kiáltott fel a leány, és már repült is a fiú karjaiba, mert az éjjel éppen Rózsavölgyiről álmodozott, s úgy megszerette, hogy elhatározta: ennek a felesége lesz, vagy senki másé.
- No, fiam, akkor a tiéd a leányom és a fél királyságom is!
- Felséges királyom, a leányát elfogadom, de a fél királyságát tartsa meg magának! - felelte Rózsavölgyi. - Az én háromszáz aranyszőrű birkám többet ér a fél országánál. Én már csak megmaradok juhásznak.
A király örült, hogy nem viszi el a fél királyságát, és annak is, hogy ilyen gazdag veje akadt. Nagy esküvőt csaptak, lett nagy dínomdánom, hegyen-völgyön lakodalom. Még máig is élnek, ha meg nem haltak.